Egy kavicsfestős vasárnap délelőtt

Az igazság az, hogy mióta megszületett Máté (jún.), kevés időnk van kreatívkodni Miával. De ezen a napsütéses késő őszi vasárnap délelőttön éppen a teraszon rendezgettük a cuccokat, hogy felkészüljünk a téli fagyokra, amikor spontán jött az ötlet, hogy fessük le a napsütéstől nyáron teljesen kifakult fa kosárkát, amibe Mia nagy kavicsokat gyűjtött az udvaron. Míg bementem a lakásba egy kis vízfestékért és ecsetért, addigra Mia átértelmezte a feladatot és kitalálta, hogy inkább a kavicsokat fessük le. Gyorsan leterítettem a padlót újságpapírral és ráadtam egy festőköpenyt, aztán nekiálltunk festegetni. Mia nagy művész(nő) lesz idővel, de most még az a szép számára, ha minél vastagabb festékréteg borítja a műtárgyat... Viszont nagyon élvezte a műveletet.

Én akár lakásban - leginkább a gyerekszobában - is el tudnám képzelni ezeket dekorációnak, a könyvespolc szélén megbújva, hogy a nyári tóparti / Duna parti kirándulásokra emlékeztessenek.

Íme a két legjobban sikerült végeredmény: